Nyolc
Páciens: Martin Gregory
Dátum: November 23.
Szalag: G/M b4
Tárgy: Telefonbeszélgetés Anna Gregoryval – rögzítve 23:47-kor
Anna: Halló, dr. Somerville-lel szeretnék beszélni!
P.T.: Sajnos ő jelenleg nem elérhető. Kíván üzenetet hagyni?
Anna: Beszélnem kell vele! Sürgős!
P.T.: Dr. Somerville asszisztense vagyok. Talán én is tudok segíteni. Anna: Tudom, hogy késő van, de ő azt mondta, hogy bármikor felhívhatom. P.T.: Megkérdezhetem a nevét?
Anna: Mrs. Gregory. Anna Gregory.
P.T.: Ön dr. Somerville páciense?
Anna: Nem, a féljem az… vagyis csak volt. Kérem! Sürgősen beszélnem kell vele!
P.T.: Ha tartaná a vonalat, megnézem, mit tehetek.
Anna: Kérem, siessen!
P.T.: Mrs. Gregory? Egy másodperc, és adom dr. Somerville-t.
R. M. S.: Halló, Anna?
Anna: Dr. Somerville, hála istennek!
R. M. S.: Valami baj van?
Anna: Nem tudom. Martin… aggódom érte. Azt mondta, lépjek kapcsolatba magával, amint…
R. M. S.: Kérem, beszéljen egy kicsit hangosabban, Anna! Nem hallom jól. Hol van most?
Anna: Itthon vagyok. De nincs sok időm. Martin bármelyik pillanatban visszajöhet.
R. M. S.: Melyik szobában van?
Anna: A hálószobában.
R. M. S.: És hol van Martin?
Anna: Felment a padlásra. Zajokat hallott a tetőről – azt mondta, az idegeire mennek. Úgy tettem, mintha én is hallanám őket, mert nem akartam feldühíteni. Egész este furcsán viselkedett. Én semmit sem hallottam, dr. Somerville!
R. M. S.: Milyen zajok voltak? Mondott valamit?
Anna: Valamilyen berregő, csikorgó hang. Úgy értem, az egész csak a fejében volt, nem igaz? De aztán úgy tűnt, mintha… édes istenem!
R. M. S.: Figyeljen rám nagyon, Anna! Azt akarom, hogy hagyja el a házat még ma éjjel, és jöjjön ide, New Yorkba.
Anna: De hát nem érti? Ha akarnék, sem tudnék. A riasztórendszer be van kapcsolva. Martinnál vannak a kulcsok. Ha kinyitom bármelyik ajtót vagy ablakot, megszólal a riasztó.
R. M. S.: Nem tudna kitalálni valamilyen ürügyet? Hogy kedve támadt kocsikázni, vagy ilyesmi?
Anna: Nem hinne nekem.
R. M. S.: Akkor menjen át a szomszédokhoz! Ne törődjön vele, hogy a riasztó megszólal! Csak tűnjön el a házból!
Anna: De nála vannak a garázs kulcsai is meg a slusszkulcs! A legközelebbi szomszédjaink egy mérföldre laknak… Most le kell tennem.
R. M. S.: Váljon egy percet!
Anna: Hallom a lépcsőn. Visszajön. Muszáj letennem! Viszlát!
R. M. S.: Váljon, Anna! Hadd beszéljek vele!
Anna: Martinnal? Nem fog szóba állni magával.
R. M. S.: Mondja neki, hogy én hívtam, és hogy fontos!
Anna: Nem fog sikerülni. Kérem…
R. M. S.: Csak tegye, amit mondtam!
Anna: Váljon, dr. Somerville, épp most ért vissza… Martin, téged keresnek!
Martin: Igen, tessék?
R. M. S.: Tudom, hogy ez egy kicsit szokatlan, Martin, és elnézést kérek, hogy ilyen későn zavarom.
Martin: Magának nincs mit mondanom, Somerville.
R. M. S.: Várjon, még ne tegye le!
Martin: Mit akar tőlem?
R. M. S.: Épp most akarom elmondani. Jó hírem van, Martin. Azt hiszem, sikerült fontos felfedezést tennem az esetünkkel kapcsolatban. Ma este újrahallgattam a felvételeinket, és hallottam valamit a Magmel-regresszió vége felé…
Martin: A mi esetünk? Miről beszél? Azt hittem, világosan közöltem, hogy már nem vagyok a páciense!
R. M. S.: Azt hiszem, nagyon jót tenne magának, ha végighallgatna, Martin.
Martin: Már mindent hallottam. Semmi olyat nem tud mondani, ami érdekelne!
R. M. S.: Csak figyeljen rám, Martin… próbáljon ellazulni!
Martin: Nem akarom hallani! Most pedig hagyjon békén!